Az új Tv, a mama és a VHS digitalizálás rövid története

Új televíziót vásárolt a család nem olyan régen. Egy nagy elektronikai üzletben vettük, mert a idén is megrendezték a nagy akciójukat, amit minden évben megtesznek. A tv gyönyörű, hatalmas, és mint minden mostanában, nagyon okos. Lehet vele internetezni is és csodálatosan funkcionál monitorként is, így egy csomót spóroltunk azzal, hogy megvásároltuk.

Annyira büszkék voltunk, mikor megvettük, hogy gyorsan körbe is telefonáltunk a szűkebb családban, hogy elújságoljuk a nagy hírt. Rég óta terveztük a tv vásárlást, így mindenki jól tudta, milyen nagy jelentősége van ennek az eseménynek és mindenki be is jelentkezett a következő napokra, hogy átjön és megnézi. Másnap meg is érkezett az első turnus, a nagymamák. Nagyon tetszett neki, hogy fényképeket is tudtunk nézegetni interneten keresztül és meg tudtam mutatni néhány régi ismerősüket is, már akiket megtaláltam a közösségi oldalon. Olyan büszke voltam az új tv-re, hogy nem is gondoltam volna, hogy el tudják rontani az örömömet.

Pedig a mamának egy kicsit sikerült, mert miközben nézegettük a fényképeket, felhozta, hogy ő emlékszik, hogy régen apa olyan sokat kamerázott, mikor gyerekek voltunk, nézzük meg azokat a felvételeket is, amik akkor készültek, ha már ilyen nagy és okos televíziót vásároltunk. Persze köpni-nyelni nem tudtam, nem is értem hogyan gondolta. Azok a felvételek még egytől egyig kazettán vannak és mivel videónk már ezer éve nincsen, így nem tudom őket sehogyan se lejátszani. Mama annyira mondta a magáét, hogy ez a tv igazából nem is okos, meg hogy ennyi pénzért már igazán kijárna, hogy az ember megnézhesse a régi felvételeket, hogy teljesen felhúztam magam.

Elhatároztam, hogy mire legközelebb jön, elintézem, hogy meg tudja nézni őket és nem hagyom, hogy becsmérelje az új „családtagot”.

Rá is kerestem a neten és meg is találtam egy céget, akik VHS digitalizálással foglalkoznak.

Nagyon szimpatikus volt a weboldaluk, főleg azért, mert egy családi vállalkozásról van szó és hozzáértő, műszaki beállítottságú, munkájukat szerető emberekre bízhatom ott a régi családi emlékeket. Felhívtam őket és olyan szerencsém volt, hogy azonnal tudtak fogadni. Pár napon belül meg is történt a VHS digitalizálás, az összes régi felvételünk a laptopomon landolt, és már felkészülten vártam a mamát. Nyilván, mivel nem ért hozzá, nem kezdtem el belemenni a részletekbe, hogy hogyan is valósítottam meg azt, hogy megnézhesse a videókat. Nem meséltem neki a kedves, segítőkész úrról, sem a technika fejlődéséről, de arról sem, hogy mi a különbség a kazetta és a digitális film között. Mikor rákérdezett, hogy eddig hogy nem, most meg hogy tudja ezt a Tv, csak annyit mondtam: „megtanítottam!”